Rólunk

A történet…

Egy átlagos nap átlagos reggelén támadt egy ötletem. Egy olyan gondolat volt, amitől szaporábban vettem a levegőt, gyorsabban vert a szívem. Tudtam, hogy ha megvalósítanám megváltozna az életem. Aztán eltelt pár nap. Elszaladt néhány hónap, majd több év. Közben pedig továbbra is ezt a bekezdést próbálom befejezni.

Csak idővel tudatosult bennem igazán egy meg nem nevezett, nagy gondolkodó szerteágazó elmélkedésének ötletekkel kapcsolatos mondata: “Egy jó ötlettel a legrosszabb ami történhet, ha nem valósul meg.” Lehet kifogásokat találni, de végső soron mindenki a saját szerencséjének a fémipari szakmunkása. Innen jöhetne a kiteljesedés, de még ekkor sem történt semmi. Egyszer talán a bevezető sok like-ot kap, felírva egy tengerparti naplementés, ódon halászcsónakos, sirályos insta képen.

Igazából, mint a legjobb sztorik, ez is a kocsmával kezdődött. Szó szerint, amikor megvalósítottam majdnem minden fiú álmát. Nyitottam egy kocsmát, nem is akármilyet. Monoszkóp Kultúrbisztró néven a mai napig üzemeltetem..tessék meglátogatni! 

Aztán telt, múlt az idő és azt a bizonyos Eredetes pörgettyűt egy Ausztráliában élő barátom piszkálta meg, mikor sorozatosan bombáztam ötleteimmel.

- Csinálj egy Creative Agency-t! - mondta. Oké, oké, hajtogattam magamban, de fogalmam sem volt arról, hogy mi az. “Talán ez egy nagy üzleti halmaz, ami a kreatív ötleteimet befogadja” -gondoltam. Szóval tervezhetek kocsmát, éttermet, lakást, üzletet az újragondolt bútorokkal, kiegészítőkkel? Foroghatnak a reklámfilmjeim, dúdolhatjuk a menedzselt zenekarok zenéit, feltalálhatjuk a mindent járó malmocskát, horgolhatunk kisterítőt a tévére? Végülis igen.

Hosszas tervezés, gondolkodás, halogatás, lelkesedés, elkeseredés és újra lelkesedés után sem történt semmi. Pedig rengeteg ötletem volt, de úgy éreztem, hogy elakadtam. Hagytam ülepedni a dolgot a hosszúlépéses pohárban.

Később egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy melyik területtel keltsem életre a vállalkozást. A design vonal az első, amiben már egész jártas vagyok. A kisebb próbálkozások közben aztán azon kaptam magam, hogy már nem egyedül akarom csinálni. Már csak a nagy áttörés hiányzott.

Ekkor került képbe Marci gépészmérnök és kreatív mindenes, meg az elveszett tokmánykulcs legendája. Ez is egy igencsak izgalmas történet, de a későbbiekre hagyom. Szóval kanyarodjuk is vissza a kocsmába pár fröccs erejéig. Ugyanis Marci egyetemi tanulmányai alatt sokat (mulatozott) dolgozott a helyen. Szalonspicces állapotok közepette pedig sokszor beindult a közös ötletelés, hogy mire használjuk elménk termőföldjén aratott ötletbálákat. Nagyjából ennyiben is maradt a dolog. Majd. Ez volt akkor a szlogen. Talán a másnapos fejfájás némán hangos kongásából szűrődtek ki halvány emlékek beszélgetéseink tartalmáról. Ezen alkalmak egy ideig a feledés homályába merülve enyésztek el.

Ám egy csendesnek induló nappalon, mint a szerelembe eső macskák dallamos nászdala, egy nem várt dolog törte meg a csendet. F. Márton, a fent említett környékbeli lakos vette fel velem a kapcsolatot telekommunikációs eszközön, röviden mobilon.

Mint bármelyik Diamond, azonnal rátért a lényegre. -Cső Tomi! Beszállnék!

-“Hoppá” /oops/- mondtam. Innentől pedig már történelem…

…azóta Marci kiszállt a bizniszből és kiváló mérnökként fejleszti a magyar ipart. Azonban még ki sem hűlt a helye, Norbi csatlakozott cégemhez, mint “asztalos, fuvaros, festő és egyéb bármit megcsinálok” szakember. Ő a gondolataim fő megvalósítója, aki akkor sem mondja azt, hogy nem lehet, ha tényleg nem lehet. Megcsinálja..

..a sztori tehát folytatódik!

Kövessetek minket facebookon, instán, éjjel az utcán!

Baráti üdvözlettel,

Varga Tomi @tamassvarga

OOPS Creative Agency @oops.creativeagency

www.oopscreativeagency.com