Részletek
A kék közösségi oldalt böngészve épp azon törtem a fejem, hogy vajon milyen társadalmi megítélése lehet, ha kilépek “A nem szexeltem még kecskével” csoportból és,
hogy kellene valaki, aki a megálmodott design lámpák alkotásában tudna segíteni.
Biztosan nem véletlenül, hamarosan szembe jött velem a kivitelező bemutatkozója.
(Ebből látszik biztosan, hogy nem csak lehallgatnak, már a gondolatainkat is látják Cukorbergerék)
Gyors csekkolás után meggyőződtem róla, hogy érdemes felvenni az alkotóval a kapcsolatot.
K. Zoltán hobbiból kezdett lámpákat készíteni, most már saját webshopján keresztül forgalmazza a fullos pilácsokat és egyedi megrendeléseknek is eleget tesz.
Mármint lámpák terén. Itt jövök én, aki kitalálta az alap koncepciót.
Viszonylag rövid chatpetting után, K. Zoltánnal nyélbeütöttünk egy személyes találkozót, amit újabb másik követett.
A második randin már vittem a lámpának álmodott gyönyörűen előkészített és megmunkált tárgyaimat és megbeszéltük,
hogy árajánlat után eldől, nyélbe ütjük-e a közös biznyict.
Az árajánlat rövidesen megérkezett, viszont egyéb ügyesbajos dolgaim miatt türelmet kértem a válaszadásra.
Eltelt pár hét, írtam újabb üzenetet, hogy még várat magára a dolog, ha nem gond.
A lámpásmester türelmesen támogatott döntésképtelenségemben, így nyertem egy kis időt.
Március 8-án jött egy üzenet az elme és idő börtönének postáján, messengeren.
Egy bizonyos K. Zoltán írt, hogy utólag is boldog névnapot kívánjon. Hirtelen azonban nem tudtam, hogy ki a feladó.
Gyorsan rákattintottam az adatlapjára, mert a profilkép túl sötét volt, hogy felismerjem az üzenet küldőjét.
Láttam, hogy ott lakhelyként Budapest szerepel. Ebből és a keresztnévből gyorsan kisakkoztam, hogy az Úr bizony csak a lámpás Úr lehet.
Úgy döntöttem, hogy ám legyen, a sok névnapom közül megtartom ezt is. Megköszöntem a kedves szavakat.
Utóiratként csak annyit írtam, hogy ha nem gond, még egy kis haladékot kérnék a lámpás rendelésre.
Kérdésként felvetettem, hogy addig, míg nem döntöttem, nála maradhatnak-e az alapanyagnak szánt régiségek, elkészített fa elemek,
amikből majd a klassz design lámpák készülnek? Jött a megnyugtató válasz, hogy PErsze! Örömmel konstatáltam a hírt, gondoltam nyertem még pár hetet.
Talán egy nap sem telt el, és K. Zoltán újra virtuális kapcsolatot létesített velem.
Kérdezte, hogy sikerült-e döntenem a lámpák ügyében és indulhat-e a gyártás.
Bevallom, annyira felzaklatta a dolog az idegeimet, hogy a névnapi köszöntő utáni pár soros megbeszélésünket ilyen rövid időt követően semmisnek tekinti,
hogy néhány napig nem is válaszoltam. Mindenféle dolog eszembe jutott. Vajon nem olvasta el amit írtam?
Vagy olvasta, de nem értette? Ha köhög valaki, akkor mit is mondunk?
Ezek után még álmomban is többször azon gondolkodtam, hogy vajon mi nem volt érthető azon, hogy még szükségem van pár hétre a döntésig.
Jött is a válasz hamarosan. A fent említett közösségi háló, avagy kék szörnyeteg tiszavirág fotóalbumába, azaz sztorijába töltött fel K. Zoltán egy képet.
Rákattintottam. Könnyek közt nevetve kérdeztem magamtól, hogy mi a tetves faszállítmányozó cég neve?
Mert bizony ekkor döbbentem rá, hogy két különböző K. Zoltánnal leveleztem… abból az egyik Zé a lámpás Zé, a másik nem a Fördős, hanem a troll Zé.
Kedves K Zoltán! Ezúton gratulálok a trollkodásodhoz! Kedves igazi K Zoltán! Bocsika, hogy gyanúba kevertelek!
Kedves én! Áh..mindegy.
Ui: állítólag a Karma nem felejt..
További sztorikért kövessetek minket facebookon, instán, éjjel az utcán!
@oops.creativeagency
@tamassvarga
